Nézzünk magunkba!

Antikommunizmusa antiszemita megállapításokba sodorja a zsidó identitású lap (Szombat) történész munkatársát…

Határozottan tiltakozom Novák Attila – a Népszabadságban 2010. február 22-én megjelent – cikkének (A milliárd dolláros MÁV-per árnyéka – http://nol.hu/lap/forum/20100222-a_mav-per_arnyeka) közlése, illetve közlési módja ellen! A szerző azt veszi szemügyre, hogy miként viszonyuljunk ahhoz a peres eljáráshoz, amelyet Magyar Államvasutak ellen – az 1944. évi deportálások során zsidóknak okozott sérelmek miatt – kártérítésért indítottak az Egyesült Államok egyik szövetségi bírósága előtt. Novák, miközben igyekszik alaposan körbejárni az alapproblémát (a perkezdeményezés hatása a magyar társadalomra, a hazai zsidóság megítélésére), súlyos hibákat vét, több igen téves következtetésre jut.
Érveim – tézisekbe foglalva (és többször is idézve a cikkből).
1/ A szövegben kommunistaellenességgel manipuláló lényeges csúsztatással találkozunk: „a totalitariánus kommunista és fasiszta rezsimek elméleti összevetése teljesen legitim, és sok helyen – így Kambodzsában, a Szovjetunióban és másutt – még a praktikus analógiák is megállják a helyüket”. Konkrétan: a „totalitariánus” jelző árnyalatlan alkalmazása, valamint a „még” és az „is” szavak használata arra utal, hogy a két „rezsim” között léteznek további rokoníthatóságok, s ekként a szerző egymással azonosításukat sugallja az olvasónak. A szakmailag korrekt fogalmazás így lenne: >a totalitariánus kommunista és fasiszta rezsimek elméleti összevetésének eredményeként legfeljebb praktikus analógiákat lehet megállapítani, egyes országokban és vonatkozásokban<.
2/ „Ez a viszálykodás amúgy történetileg pontosan beilleszthető a zsidókat pénzsóvársággal vádoló antiszemita előítéletek történelmi sorozatába” – ez különösen szerencsétlen állítás Nováktól, hiszen egyrészt a „viszálykodásnak” minősítés antiszemita közhellyel, toposszal esik egybe (az utóbbi éppen az áldozatot, a zsidót okolja, aki „viszálykodást” kelt – mindenhol, ahová befogadják; de egyáltalán, az áldozat és a hóhér, az üldözött és az üldöző között beszélhetünk-e „viszálykodásról”?!), másrészt akkor is lenne antiszemita vádaskodás, ha a zsidó származású magyar emberek nem éltek volna a kárpótlás lehetőségével (számosan nem is igényelték!).
3/ „A zsidó szervezeteknek és a kárpótlásra törekvő magánszemélyeknek viszont nemcsak az ország teljesítőképességére kell tekintettel lenniük, hanem arra is, hogy sok ember ebben az országban egy másik diktatúrának volt az áldozata, ezért legyen fülük az ő szenvedéseik meghallására is, az igények stílusa erre legyen tekintettel.” – hangsúlyozza Novák. Ezt kikérem magamnak a holokausztban legyilkolt nagymamám és a „túlélő” apám nevében is, ugyanis egyértelmű tapasztalat (s nem pusztán személyes), hogy a zsidó érintettségű magyaroknak bizony „van fülük” az ún. nem zsidók szenvedését érzékelni, sőt... (Soros György stb.). Novák e tekintetben igen hamis általánosításba téved. Nem azt mondja, hogy vannak a nem zsidók szenvedésére érzéketlen és érzékeny zsidók, hanem figyelmeztetése címzettjeit kijelölve minden zsidót egy kalap alá vesz. Ugyancsak tipikus antiszemita fogás, lépcsőfok a zsidók bűnbakolásához.
4/ „…nem szabad úgy tenni, mintha Magyarország kizárólag a zsidó temetők vidéke lenne, s nem itt élne Közép-Kelet-Európa legnagyobb zsidósága” Kifejezetten antiszemita csúsztatás (ez is), tudniillik olyan hatékonyan, mint az 1944-es magyarországi deportálásokkal, sehol másutt nem likvidáltak zsidókat (másfél hónap alatt füstté változtattak több százezer főt). A szerző – ráadásul – e helyütt a HOLOKAUSZT EGYEDISÉGÉT szintén megkérdőjelezi, valamint ismét igaztalanul általánosító vádat állít (kérdezzük csak meg a szerzőtől: kik tesznek úgy, „mintha Magyarország kizárólag a zsidó temetők vidéke lenne”?!).
Döbbenetes.
Újra „FORTÉLYOS FÉLELEM IGAZGAT”?
A helyes, szaktudományosan és erkölcsi tekintetben igazolható véleményt ebben az ügyben az Élet és Irodalom (Hanák András: MÁV-per Chicagóban. 2010/7. sz.) és a Stop.hu (Tamás Tibor: Rémálom: magyarok százezreit vitték a vonatok a halálba – http://www.stop.hu/blog/entries.php?id=1563) jelenített meg.
Hát a náci Németországgal szemben kivívott szovjet győzelmek nélkül az egész európai zsidóság megsemmisült volna (benne egymillió zsidónak minősített magyar ember is)! E tételt semmiféle egyéb igazság nem írja felül. Normálisak vagyunk?
Nem az a kérdés, hogy helyesli-e valaki a szóban forgó per kezdeményezését, hanem az, hogy milyen erkölcsi és politikai érveléssel támasztja alá esetleges kritikáját (ami – a maga nemében – persze lehet indokolt). Novák Attila jelen – nem jogi – érvelése elfogadhatatlan, káros. Nem zsidó és zsidó származású honfitársainkra egyaránt. Meggyőződésem.
A Vészkorszakban bebizonyosodott, hogy hiába hibáztatja önmagát a zsidó, hiába okolja saját magát a zsidóellenességért – a lélektan nyelvén szólva: hiába „azonosul a támadóval” –, az antiszemitákat változatlanul nyomasztja létezése. Ezen kellene Novák Attilának eltöprengenie.