Bevezető jegyzet (ifjabb olvasóknak)
Fábri Zoltán nevezetes filmjében (Hannibál tanár úr; 1956) Nyúl Béla középiskolai történelemtanárt a naconalista-antiszemita kurzus és úri csőcseléke kényszeríti, hogy tagadja meg – az ókori hadvezérről szóló – tudományos dolgozatban közzétett feltételezését…
Kertész Ákos – a magyar értelmiség szégyenére – fejet hajtott, mert a következőket kényszerült nyilatkozni: „A "Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához" című publicisztikámban szereplő mondatot: "A magyar genetikusan alattvaló" – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások.” Azonban Kertész Ákos a holokauszt tekintetében teljes mértékben igazat írt, miszerint „a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amely se be nem vallotta, se meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt”. Ezért az ügyben korábban fogalmazott – ám ez ideig a balliberális sajtóban megjelentetni nem sikerült – álláspontomat fenntartom, s változatlan formában és tartalommal az alábbiakban közreadom.
Ne rekesszük ki Kertész Ákost!
Most, amikor Kertész Ákos zsidó származását vállaló érdemes magyar írót egyre dühödtebb támadások érik, s a pergőtűz rázúdítói immár nem csupán sehonnai, náci-nyilas perclények, hanem magukat zsidónak (is) valló elbátortalanodott magyar emberek is, sőt eszüket vesztett, megzavarodott, illetve "visszaliberalizálódott" baloldali személyiségek és egynémely ismert mindigliberális, illetve konzervatív médiaformáló úgyszintén, engedtessék meg e kórusba nem illeszkedő véleményt közreadni.
Az egészet kell nézni, a teljes munkásságot. Akkor nyilvánvaló, hogy Kertész Ákos „A magyar genetikusan alattvaló.” mondatával – publicisztikai eszközökkel, a magyar irodalomban is bevett biblikus ön- és közostorozás műfajával élve – félreérthetetlenül és bátran rámutatott a magyarságra 1867-től jellemző nemzetrontó politikai mentálhigiénés (másképpen: szociálpszichológiai) kondicionáltságra. Aki ezt nem érti, nem is akarja érteni. Megengedem, hogy többféle okból, indíttatásból, jóhiszeműen-rosszhiszeműen, de mindenképpen félremagyarázza. Vö. Bibó István vonatkoztatható munkái, mégpedig elsősorban a következők:
– Az európai egyensúlyról és békéről
– A kelet-európai kisállamok nyomorúsága
– Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem
– Zsidókérdés Magyaroszágon 1944 után
– Néhány kiegészítő megjegyzés a zsidókérdésről.
Világosan látnunk kell, hogy Kertész Ákos ellen igaztalan hadjárat folyik, amelyet a Jobbik nevezetű neonáci párt vezet a parlamentből(!). A Makra és sok más becses irodalmi mű alkotója ellen azért uszítanak, mert nem átallott felemlegetni, hogy a magyar társadalomban (nemzetben) elégtelen a történelmi felelősséggel való szembenézés. Különösen akkor, ha a Vészkorszak emléke idéződne föl (vagy akár előbukna).
Nem megbélyegezni szükséges Kertész Ákost (valamiféle rosszul értelmezett sine ira et studio – Tacitus, az ókori történetíró: „harag és elfogultság nélkül” – közelítésből). Ellenkezőleg: megérdemli, hogy a jelenkori magyar progresszió akár megéljenezze őt, hiszen félreérthetetlenül üzeni: Édes Hazánkból a nacionalista-irredenta-antiszemita-cigánylenéző horda – új- és legújabbkori történelmünk során – több alkalommal is zsiványországot csinált. Kertész Ákos szóban forgó cselekedetét megbírálva, kritikailag értékelve az eredmény pozitív. A konkrétan vitatott kérdésben tehát elismerés illeti.
Azt se feledjük, hogy a két világháború között, sajnos az elgyávult, illetve szándékosan vak magyarzsidó viselkedés és politika is hozzájárult, hogy védtelenek lettünk a magyar nemzet legnagyobb katasztrófájával, a holokauszttal szemben.
Érdekes, a Vona-féle hazaffyak egy ékezetet nem ejtettek, amikor Orbán Viktor anno Tusnádfürdőn arról szavalt, hogy a honi baloldal rendszeresen és genetikus késztetéssel rátör a magyar nemzetre. Akkor nem kiáltottak rasszizmust...
Azon betűvetők közé sorolom magam, akik mindig keményen fellépnek a fasizmus, a holokauszt bármi nemű relativizálása ellen. Nem vitatom, esetleg kevésbé kerül célkeresztbe Kertész Ákos, ha mellőzi a „genetikusan” kifejezést. Ám tegyük szívünkre kezünket, most tényleg ezért üti a jobboldal (a mérsékelttől a szélig) őt? Hát a honi liberalizmus és baloldal gáncs nélküli lovagjai nem látják, hogy ürügyről van szó? Amennyiben Kertész a „szociogenetikusan” formulát veti be (így, idézőjelesen!), talán nem akarnák ugyanazok elvágni a torkát? Őket nem – nagyon helyesen néven nevezett – alávaló szociokontextuális-kulturális beállítódásuk ténye zavarja: el vannak vele, mint József Attila másfél mázsás röfögője a „langy tócsába[n]”. Ellenkezőleg, arra haragszanak, aki – tükröt tartva eléjük – megláttatja velük imbolygó göndör mosolygásukat...
Kertész Ákosnál kicsordult a pohár. Okkal? Orbán valótlant állított ugyanezzel a szóval. Kertész a valót tükrözte. A fehér kesztyűt lehúzva. Megszegve a „politikai korrektség” kötelezettségét. Nem tartotta oda a másik orcáját. Visszaütött a kirekesztőkre – saját eszközükkel.
Ismétlem, egy hordába verődve nem véletlenül zúdult Kertész Ákosra liberális, burzsoá szocialista, nacionalista, fasiszta. Ugyanis ő – akarva-akaratlanul – leleplezte, hogy az antiszemitizmust maga a kapitalizmus tartja fenn (ilyen-olyan elitje ezért gátolja mind, hogy a magyar társadalom ténylegesen szembenézzen a holokauszt idején tanúsított magatartásával). Hiszen e gyűlölködés (párosulva a folyamatosan növekvő romaellenességgel) jól eltereli a figyelmet minden nagy nyomorúságunk legfőbb okáról, a tőkeviszonyról. A magántulajdon átkairól. Hogy az emberek ne a tőkeviszonytól, hanem egymás származásától, kulturális sajátosságaitól iszonyodjanak. Így azonban az eltérés, a különbözőség nem a sokszínűség megélése. Ellenkezőleg, a félelem és gyűlölet forrása. Miként a rómaiak mondták egykor: Divide et impera! (Oszd meg és uralkodj!)
Fekete György közírogató tanár, Budapest
Forráskritikai függelék (1.)
A balliberálisoktól a konzervatívokon, illetve mérsékelt jobboldaliakon keresztül a neonácikig és újhungaristákig felszisszenő-lármázó-üvöltöző nemzeti egységfront által történő országos pellengérre állítást Kertész Ákos elsősorban ezzel „érdemelte ki”:
„A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: "ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ." De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”
Forráskritikai függelék (2.)
Bevallom, belőlem blogra bukott – mert nem hozta a balliberális sajtó (jobbra nem irányítottam) – Kertész Ákoséhoz hasonló elkeseredés, amelyet most is vállalok. Íme.
Biblikusan: akinek inge, vegye magára! – elég a magyarságot ismét romlásba taszítani akaró neonácikból, újnyilasokból...
A szélsőjobboldali veszély miatti mély elkeseredésben és erős felindulásban a próféták stílusával elkövetett kifakadás, amelyet a szerző – e közlés előtt – elküldött a barikad.hu, a kitartas.hu és a kuruc.info címekre
Átok
Száradjon le a kezed, hollók vájják ki szemedet, hasad-ágyékod forduljon ki magából, beleid kússzanak föl szádba, tekeredjenek ínyedre-fogaidra, agyvelőd csorogjon arcodra.
