2011. szeptember 22., csütörtök

Ideje föleszmélni…


Ítész liberálisainknak!


Először álljon itt egy kemény kijelentés: „...Schweitzer József egyszerre zsidó, része az Izraelben és szerte a világon diaszpórában élő zsidó népnek, éli a zsidó népiséget; és magyar, akit rokonai, barátai, tanítványai Magyarországhoz kötnek, ehhez a nagyszerű, minden elismerést megérdemlő, de az újra meg újra feltámadó idegengyűlölet és zsidóellenes uszítás miatt a legkeményebb bírálatot maga ellen kihívó országhoz.” Tehát Magyarország olyan kiváló ország, ahol „újra meg újra” feltámad az „idegengyűlölet és zsidóellenes uszítás...


Vajon ki tette e megállapítást? Talán Kertész Ákos magyar-zsidó írónk (Kossuth-díjas, jövőre betölti a nyolcvanat), aki ellen harmadik hetébe lépő, enyhülni nem akaró lejárató kampány folyik, mert – vádlói szerint – megsértette legszentebb érzésünket, nemzeti önbecsülésünket? Holott – „mindössze” – rámutatott antiszemitizmusunkra, a holokauszt máig tagadott magyar történelmi felelősségére, nemzetünk alattvalói berögzültségére. Ám ezúttal nem ő volt. A „gyalázatos mondatot” professzor Komoróczy Géza, a történettudományok doktora, egyetemi tanár ókortörténész hozta össze. Az idős tudós, humán értelmiségiek ezreinek fároszként szolgáló oktatója illesztette be a laudációba, amelyet kortársához, Schweitzer József főrabbihoz írt, így méltatva kollégája kitüntetését a Magyar Örökség Díjjal. A díjat azonban a jelölt elutasította átvenni, mert a méltatást – feltehetően – éppen e szövegrész miatt nem fogadta be a Bírálóbizottság. Eddig a történet – részleteiben lásd http://www.es.hu/komoroczy_geza;egesz_magyar172;orszag_zsido_centruma;2011-09-14.html


Tipikus magyar eset.


És most hogyan tovább? Professzor Úr címeit, kitüntetéseit is visszavonja a nemes budapesti Városháza? Miként cselekedte ezt Kertész Ákossal, megszüntetvén díszpolgári létezését... No, akkor hördül fel nem csupán Európa, hanem, az egész világ tudományossága!


Miért a liberálisokat pécézi ki e kis jegyzet, s nem az egyébként Kertészre sokkal gusztustalanabbul hörgő jobboldalt, főleg annak szélét?


A liberálisok Megmondói talán felelősebbek, hiszen ők biztosították (rajtuk múlt), hogy a fasiszta tettek elkövetőit (próbálok pontosan fogalmazni, akár a stíl sérelmére...) megillessék hazánkban az alapvető emberi jogok, még akkor is, ha kifogásolható cselekedeteikkel éppen hogy kikezdik az e jogok alkotta szabadságot (a formálist, de legalább a ius murmurandi-t, a morgás jogát eltűrőt), a polgári demokratikus intézményrendszert (amelyben választhatunk elnyomóink között)... A „Kertész-ügyben” pedig ők – sajnos – összetalálkoznak számos olyan szintén liberálissal, akik korábban hajlandónak tűntek keményebben fellépni a fasiszták jogkövetésének kikényszerítéséért.
A szocik „legalább” hallgatnak. A megszólaló liberálisok zömét képező szenvelgők ellenben harapdálják Kertész sarkát... Holott, ha nem értik igazságát, jegelhetnék berzenkedésüket. A gyűlölködés, a felkorbácsolt indulatok csitulásáig.


A jobboldal nem fura. Hozták, amit szoktak...


Hajrá jobboldal, hajrá doktrinér liberálisok!


Fekete György tanár

2011. szeptember 18., vasárnap

Megy ez nácik nélkül is…



Gusztustalan!



Négy úr töri a pálcát Kertész Ákos magyar író fölött az ATV Tabu c. új műsorának második adásában (2011. szeptember 18. 20:45). Havas Henrik (műsorvezető), Bächer Iván (publicista), Vári György(irodalomtörténész), Gerő András (történész).

Minduntalan leszögezik, hogy ők nem Kertész Ákosról beszélnek, szólni se kívánnak róla, aztán mégis…

Kertész Ákos ellenben nincs a képernyőn, nincs köztük.

Uraim, függetlenül a „kinek van igaza, mi játszott döntő szerepet” szemponttól, nem fura? Kidumálunk egy illetőt, aki nincs jelen, holott élő személy, s ráadásul olyan közel lakik róla folyó beszélgetésünk színhelyéhez, ami – legfeljebb – tíz perc autóval! Nem hallottam egyik résztvevőtől se, hogy ezt az embert egyáltalán meghívták volna maguk közé…

Innentől büdös az egész.

Négy liberális, közülük kettő maga által is vállalva zsidó, illetve zsidó származású (de talán három is). Nem szélsőjobboldaliak.

Így már egy részokosságuk se érdekel, bármennyire igaz is.

Brr! Pfuj!!!

2011. szeptember 17., szombat

A "Kertész-ügy" II.


Kirekesztő-e Kertész Ákos?
Kinek árt a magyar?


Szegény, jobb sorsra érdemes Kertész Ákos – zsidó származását nem megtagadó, zsidóságán keresztül magyarságában megtaposott, ám magyar voltát se föladó, a mindenkori politikai-kulturális baloldalt a szocializmus értékei iránti hűséggel szembesítő – Kossuth díjas írónkon a napokban rengeteg mindenért elverték a port. Holott csak – kifakadásában, elkeseredésében – nem jutott eszébe a „magyar genetikusan alattvaló” képes beszédű ténymegállapításba szájbarágósan becsúsztatni egy jelzőhízlalást, hogy az így szóljon: „A magyar 'SZOCIOgenetikusan' alattvaló”.
  
Természetesen, mint nemegyszer magam is lejegyeztem, nem mintha ez számítana. Az a jobboldal, az a nacionalista tábor (a beijedt és/vagy doktriner liberálisokat és baloldaliakat ezúttal nem érintem), amely most vért szomjazva Kertészt üvölti rasszistának, akkor se reagált volna másként. Mert kizárólag a Dicső Vezér szónokolhat rasszistán – anélkül, hogy rasszistának bélyegeznék. Mint – például – megcselekedte két miniszterelnöksége között, 2005. július 23-án Tusnádfürdőn tartott előadásában (azt követően, hogy leszögezte történelemlátását, miszerint a hazai baloldal, amikor tehette, rárontott /sic!/ saját nemzetére): „Nekünk egy nemzeti baloldalra is szükségünk van Magyarországon. Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk, történeti meghatározottság miatt, ennek az esélyei csekélyek.” /sic!/ – http://helyzet.tv/index.php?id=265&mod=video /05:18-05:36/. Hát igen, Kertész Ákos lehet, hogy jeles írástudó, azonban nem képes ilyen csavarintósan fogalmazni… Ehhez Orbán Viktor ért.
  
Van itt viszont – az Író sérelmezett publicisztikai fogalmazásával összefüggésben – egy további szempont. Amiről Kertész buzgón nemzetféltő kritikusai ugyancsak megfeledkeznek. Tudniillik, s ez nagyon lényeges kérdés, kinek is árt a magyar azzal, hogy „alattvaló”? Önnön magának! Nem más népeknek, nemzeteknek! „Csupán” magának.
  
Igen lényeges, hogy Kertész Ákos a bibliai idők prófétáinak önostorozó, a saját nemzetet féltő szerepébe bújt. Ugyanis másokat – se közösségeket, se egyes embert – ekként egyáltalán nem bántott! (Valójában a magyarságot se. Sőt! Hiszen jobbat akar, sóvárog neki. A nem alattvalói létet…)
  
Ellenben, nézzük meg, Kertész kifogásolt eljárásához képest, hogyan is szoktak fogalmazni – amikor Jézus népére acsarkodnak – az antiszemiták? A gonosznál gonoszabb módon nyilvánulnak meg. Szerintük a zsidó biológiailag örökölt természetéből adódóan élősködő, másokat megbetegít, meglop, megront. Tehát: 1/ másoknak árt; 2/ nem is ember, hanem valamiféle alacsonyabb rendű egyed (kártékony rovarnak tartható…).


Mindezek alapján mindenki megválaszolhatja, ki a kirekesztő? Kertész Ákos vagy az őt – kirekesztőnek vádolva – megfeszíteni akaró magyar jobboldal? Amely utóbbi már számtalanszor mutatkozott antiszemitának, rasszista kirekesztőnek, illetve eltűrte ezt saját szélsőségétől.
  
El lehet dönteni.
  
Fekete György tanár

A "Kertész-ügy" I.

  

Hannibál tanár úr – 2011 

Bevezető jegyzet (ifjabb olvasóknak)
Fábri Zoltán nevezetes filmjében (Hannibál tanár úr; 1956) Nyúl Béla középiskolai történelemtanárt a naconalista-antiszemita kurzus és úri csőcseléke kényszeríti, hogy tagadja meg – az ókori hadvezérről szóló – tudományos dolgozatban közzétett feltételezését…

Kertész Ákos – a magyar értelmiség szégyenére – fejet hajtott, mert a következőket kényszerült nyilatkozni: „A "Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához" című publicisztikámban szereplő mondatot: "A magyar genetikusan alattvaló" – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások.” Azonban Kertész Ákos a holokauszt tekintetében teljes mértékben igazat írt, miszerint „magyar nép az (a német néppel ellentétben), amely se be nem vallotta, se meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt”. Ezért az ügyben korábban fogalmazott – ám ez ideig a balliberális sajtóban megjelentetni nem sikerült – álláspontomat fenntartom, s változatlan formában és tartalommal az alábbiakban közreadom.


Ne rekesszük ki Kertész Ákost!

Most, amikor Kertész Ákos zsidó származását vállaló érdemes magyar írót egyre dühödtebb támadások érik, s a pergőtűz rázúdítói immár nem csupán sehonnai, náci-nyilas perclények, hanem magukat zsidónak (is) valló elbátortalanodott magyar emberek is, sőt eszüket vesztett, megzavarodott, illetve "visszaliberalizálódott" baloldali személyiségek és egynémely ismert mindigliberális, illetve konzervatív médiaformáló úgyszintén, engedtessék meg e kórusba nem illeszkedő véleményt közreadni.

Az egészet kell nézni, a teljes munkásságot. Akkor nyilvánvaló, hogy Kertész Ákos „A magyar genetikusan alattvaló.” mondatával – publicisztikai eszközökkel, a magyar irodalomban is bevett biblikus ön- és közostorozás műfajával élve – félreérthetetlenül és bátran rámutatott a magyarságra 1867-től jellemző nemzetrontó politikai mentálhigiénés (másképpen: szociálpszichológiai) kondicionáltságra. Aki ezt nem érti, nem is akarja érteni. Megengedem, hogy többféle okból, indíttatásból, jóhiszeműen-rosszhiszeműen, de mindenképpen félremagyarázza. Vö. Bibó István vonatkoztatható munkái, mégpedig elsősorban a következők:
– Az európai egyensúlyról és békéről
– A kelet-európai kisállamok nyomorúsága
– Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem
– Zsidókérdés Magyaroszágon 1944 után
– Néhány kiegészítő megjegyzés a zsidókérdésről.


Világosan látnunk kell, hogy Kertész Ákos ellen igaztalan hadjárat folyik, amelyet a Jobbik nevezetű neonáci párt vezet a parlamentből(!). A Makra és sok más becses irodalmi mű alkotója ellen azért uszítanak, mert nem átallott felemlegetni, hogy a magyar társadalomban (nemzetben) elégtelen a történelmi felelősséggel való szembenézés. Különösen akkor, ha a Vészkorszak emléke idéződne föl (vagy akár előbukna).

Nem megbélyegezni szükséges Kertész Ákost (valamiféle rosszul értelmezett sine ira et studio – Tacitus, az ókori történetíró: „harag és elfogultság nélkül” – közelítésből). Ellenkezőleg: megérdemli, hogy a jelenkori magyar progresszió akár megéljenezze őt, hiszen félreérthetetlenül üzeni: Édes Hazánkból a nacionalista-irredenta-antiszemita-cigánylenéző horda – új- és legújabbkori történelmünk során – több alkalommal is zsiványországot csinált. Kertész Ákos szóban forgó cselekedetét megbírálva, kritikailag értékelve az eredmény pozitív. A konkrétan vitatott kérdésben tehát elismerés illeti.
Azt se feledjük, hogy a két világháború között, sajnos az elgyávult, illetve szándékosan vak magyarzsidó viselkedés és politika is hozzájárult, hogy védtelenek lettünk a magyar nemzet legnagyobb katasztrófájával, a holokauszttal szemben.

Érdekes, a Vona-féle hazaffyak egy ékezetet nem ejtettek, amikor Orbán Viktor anno Tusnádfürdőn arról szavalt, hogy a honi baloldal rendszeresen és genetikus késztetéssel rátör a magyar nemzetre. Akkor nem kiáltottak rasszizmust...

Azon betűvetők közé sorolom magam, akik mindig keményen fellépnek a fasizmus, a holokauszt bármi nemű relativizálása ellen. Nem vitatom, esetleg kevésbé kerül célkeresztbe Kertész Ákos, ha mellőzi a „genetikusan” kifejezést. Ám tegyük szívünkre kezünket, most tényleg ezért üti a jobboldal (a mérsékelttől a szélig) őt? Hát a honi liberalizmus és baloldal gáncs nélküli lovagjai nem látják, hogy ürügyről van szó? Amennyiben Kertész a „szociogenetikusan” formulát veti be (így, idézőjelesen!), talán nem akarnák ugyanazok elvágni a torkát? Őket nem – nagyon helyesen néven nevezett – alávaló szociokontextuális-kulturális beállítódásuk ténye zavarja: el vannak vele, mint József Attila másfél mázsás röfögője a „langy tócsába[n]”. Ellenkezőleg, arra haragszanak, aki – tükröt tartva eléjük – megláttatja velük imbolygó göndör mosolygásukat...

Kertész Ákosnál kicsordult a pohár. Okkal? Orbán valótlant állított ugyanezzel a szóval. Kertész a valót tükrözte. A fehér kesztyűt lehúzva. Megszegve a „politikai korrektség” kötelezettségét. Nem tartotta oda a másik orcáját. Visszaütött a kirekesztőkre – saját eszközükkel.

Ismétlem, egy hordába verődve nem véletlenül zúdult Kertész Ákosra liberális, burzsoá szocialista, nacionalista, fasiszta. Ugyanis ő – akarva-akaratlanul – leleplezte, hogy az antiszemitizmust maga a kapitalizmus tartja fenn (ilyen-olyan elitje ezért gátolja mind, hogy a magyar társadalom ténylegesen szembenézzen a holokauszt idején tanúsított magatartásával). Hiszen e gyűlölködés (párosulva a folyamatosan növekvő romaellenességgel) jól eltereli a figyelmet minden nagy nyomorúságunk legfőbb okáról, a tőkeviszonyról. A magántulajdon átkairól. Hogy az emberek ne a tőkeviszonytól, hanem egymás származásától, kulturális sajátosságaitól iszonyodjanak. Így azonban az eltérés, a különbözőség nem a sokszínűség megélése. Ellenkezőleg, a félelem és gyűlölet forrása. Miként a rómaiak mondták egykor: Divide et impera! (Oszd meg és uralkodj!)

Fekete György közírogató tanár, Budapest



Forráskritikai függelék (1.)

A balliberálisoktól a konzervatívokon, illetve mérsékelt jobboldaliakon keresztül a neonácikig és újhungaristákig felszisszenő-lármázó-üvöltöző nemzeti egységfront által történő országos pellengérre állítást Kertész Ákos elsősorban ezzel „érdemelte ki”:
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: "ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.


Forráskritikai függelék (2.)

Bevallom, belőlem blogra bukott – mert nem hozta a balliberális sajtó (jobbra nem irányítottam) – Kertész Ákoséhoz hasonló elkeseredés, amelyet most is vállalok. Íme.

Biblikusan: akinek inge, vegye magára! – elég a magyarságot ismét romlásba taszítani akaró neonácikból, újnyilasokból...
A szélsőjobboldali veszély miatti mély elkeseredésben és erős felindulásban a próféták stílusával elkövetett kifakadás, amelyet a szerző – e közlés előtt – elküldött a barikad.hu, a kitartas.hu és a kuruc.info címekre


Átok


Száradjon le a kezed, hollók vájják ki szemedet, hasad-ágyékod forduljon ki magából, beleid kússzanak föl szádba, tekeredjenek ínyedre-fogaidra, agyvelőd csorogjon arcodra. 

Gyerekeid-unokáid tagadjanak meg, szégyenkezve forduljanak el tőled. Tőled, aki képes vagy vigyorogni a kétezer évet átfogó pogromokon, majd a hatmillió mártírt követelő holokauszton, nem is beszélve a szintén örökkön-örökké lesajnált-kinevetett-üldözött cigányságon való gúnyolódásodról.

Döbbenjen rá édesanyád, mekkora hiba volt engednie, hogy megfoganj benne.
Lassan halj meg, sokat szenvedj, heverj éveken át a féltestére béna tiszta tudatú tehetetlenségével, miközben csontig rágja fekély mindkét lábad. 

Végül, tüdőrák kínozzon.

Utána meg a föld vessen ki magából, s utad legvégső állomása a Seol legyen.
Teljesedjék be átkom! Megérdemled!

Fekete György nyugalmazott mentálpedagógus történelemtanár, a holokauszt áldozatainak leszármazottja