A már és az ezutáni ledaráltakhoz!

Brutális félelemkeltés





A zord idők rég elértek bennünket. Csak, nem kevesen, most szembesülünk velük. Egyre több embertársunk retteg – és szégyelli magát. Értük rovom e pár sort.



A Fidesz darálógépe, amelyről TGM beszámol ( http://nol.hu/velemeny/20101021-egy_napihirre ), már három műszakban zakatol.



Íme:

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=359358&referer_id=friss



A legjava magyar értelmiségieket lökik ki munkahelyükről, ha szabadszelleműek. A zsidó származásúakat különösen érinti e folyamat. A honi médiában be nem terjesztett, el nem fogadott és ki nem hirdetett "zsidótörvényt" hajtanak végre. És, vegyük észre, ugyanez a sorsuk a nem zsidó származású értelmiségieknek, ha függetlenségükhöz valóban ragaszkodnak.



A tragikus, hogy mindez azzal együtt zajlik, amiről itt – linken elérhető anyagban – lehet olvasni, s amelyet tisztelettel a minap zászlót bontott Demokratikus Koalíció platformról és az MSZP ezzel összefüggő tennivalóiról állásfoglalást kibocsájtó MSZP Népi :Platform Elnökség elé a http://kapcsolat.hu/blog közéleti blogfórumon
– 2010-10-22 17:24 Olvasószerkesztő (#1120876):
http://kapcsolat.hu/blog/a_nepi_platform_politikai_allasfoglalasa_az_mszp_tennivaloirol –
terjesztettem:

http://vilagszabadsag.hu/index.php?f=1251.frg



Aki tudja, őrizze meg állampolgári méltóságát! És ha elemi emberi kötelezettségei (családfenntartás, gyerekei gondozása, idős hozzátartozók segítése stb.) ebben korlátozzák, legalább önmaga és családja előtt ne palástolja önbecsapással, önbékítő hazudozással kényszerű megalkuvását!
Hiszen az nem az Ő sara igazán, hanem a hatalmasoké.



Igazsága vagyon Tamás Gáspár Mikósnak:
"Nem félni szégyen, hanem félelemben tartani."



Ha nem loboghat a szabadság fáklyája, pislákoló mécseséhez ragaszkodjunk.

Mert a lángot, a felemelt arcú ember belső büszkeségét valójában csak mi magunk olthatjuk el.



Nem "alámerülünk" tehát (évszázados menekülőútjainkat követve). A "csendes", "fegyelmezett" hallgatásba merevülünk – végső, személyes helyzeteinkben. Ha nem tehetünk mást.



Arany Jánossal szólva:
"Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem."



Sajnos – ráadásul – az "úri lócsiszárral" nem "találkozunk". Ránk tör. Kilódít egzisztenciánkból, kilök otthonunkból, éhezésbe-fázásba taszíthat minket. Vagy "csupán" szellemi, magatartási kiszolgáltatottságba.



Ne mi szégyelljük magunkat!